A'dam trip

Szombaton Amszterdamba utaztam néhány cimborával és eltöltöttünk ott egy napot plusz éjszakát (naná). Ez volt az első alkalom, hogy ideérkezésem óta kitettem a lábam Groningenből és csak akkor esett le, amikor már a vonaton ültem, hogy úgy kellett nekem ez a kirucc, mint egy falat kenyér. Otthon megszoktam, hogy kéthetente útra kelek és gurulok (ha máshova nem, hát Kanizsára vagy Pécsre), itt meg rájöttem, hogy a legzsírabb város is börtön lesz egy idő után, ha nem nézed meg, mi van a falain kívül. Úgyhogy amikor elnyúltam a vonat ülésén (persze rohantunk, persze majdnem lekéstük, persze totál leizzadva huppantunk le a lágy tavaszi szellő illatú hollandok közé :D), kibambultam az ablakon, és néztem azt a végtelen zöld csíkot, amin csak tehenek meg lovak meg birkák grasszálnak, meg néztem azt a hatalmas kék eget (sehol másutt nincs ekkora égbolt, csak itt), akkor én voltam az ultimate zen-mester. Maga a város (faszt; A VÁROS) meg elég stresszes volt, mégis tök szívesen gondolok vissza erre a nyúlfarknyi időre, amit ott töltöttem. Először is: találkoztam az Évivel (a. k.a. Krumplika :P)! :) El nem tudjátok képzelni, mennyire jó volt végre magyarul (faszt; MAGYARUL) beszélni! :)) Ráadásul egy jó haverral, ráadásul Pécsről. Ő Utrechtben tanul jelenleg, fél órára A’damtól amúgy, ez a koccanás meg sokkal állatabbul hangzana, ha azt mondanám, a véletlen műve, de ki kell iktatnom a halivúd-faktort: a találkát bizony megbeszéltük. Persze rögtön el is szeparálódtunk a többiektől (ami nyilván nem szép dolog, de bizony mondom néktek, úgy leszartam, ahogy kell :)) és pofáztunk ezerrel. És úgy egy óra múltán dögfáradtak is lettünk, elszoktunk már édes anyanyelvünktől. (Mi lesz majd januárban… ) Azért persze a csapattal tartottunk. Amszterdamból rengeteget láttam. Asszem, amit egy nap alatt meg lehet nézni a városból (mínusz múzeumok – csak egyben voltam, a fűmúzeumban), azt megnéztem. Ez persze a fejetlenségből fakad, ide mentünk oda mentünk, térdig kopott a lábam, hajba kaptunk, megnyugodtunk, és majd’ az egész napot és éjszakát az utcákon töltöttük. Bebarangoltuk a sikátorokat, ahol olyan szűk az utca és olyan magasak a házak, hogy azt hiszed, mindjárt rád borul minden és eltemet, sétáltunk a folyók/csatornák partján (imádom, ha van víz egy városban, itt meg mennyi volt…), át a hidakon, és így tovább. Aztán Amszterdam persze nem csak játék és mese, a szép oldalával egyenértékű a dárkszájd is. A cuccunkat egyik cimborám szobájában pakoltuk le és nála is aludtunk a földön (ahh, nosztalgia :DD) - ezúton is thx, Gyula – az ő haveri köre meg elhívott minket egy zártkörű buliba (álnéven jutottunk be, ezentúl szólítsatok Andra Barchinak). Itt gondolom teljesen normális, hogy egy templom épületében csinálják a diszkót, de én enyhén szólva letettem a hajam tőle. Bemész és látod, hogy a padokat kipaterolták, az egész hely egy hatalmas táncparkett, a dj az oltár emelvényén huzatja a talpalávalót, a csillárok közt diszkógömb lóg, a falakon vászon vetítéssel, a gyóntatószék helyén bárpult bögyös macákkal, ha meg felmész a karzatra, hát… onnan a látvány eszelős :) Nem maradtunk mégsem sokat, mert az elején még kevesen voltak, és inkább szét akartunk nézni még a városközpontban (éjjel is), ez meg pöppet odébb volt, háromnegyed órát másztunk, míg beértünk. Tipikus holland húzás, hogy a városközpontban nem tudsz olyan épületbe bemenni, ami ne kocsma/diszkó/gyorsbüfé/kebabos/coffe shop/stb. lenne. Ezt értsétek szó szerint, a holland városok közepe iszonyat sűrű. Ezt képzeld el és emeld négyzetre, na ilyen Amszterdam. Tudom mire vártok már a bejegyzés eleje óta: igen, megnéztük a vöröslámpást is. Annyira nagy sokkot nem okozott nekem a tény, hogy nők állnak a kirakatban (itt, Groningenben is van kurvanegyed, kettő is), hanem milyen nők… te kurvaélet. Kétségbeejtően jók és emellett rohadt szépek is, vááááá… Az itteni állomány 90%-a öreg is, csúnya is, dagadt is, az amszterdami állomány 90%-a viszont simán dobbanthatna a pornófilmek világába, és itt nem a kézikamerás-szőröslányos-román színvonalra gondolok. Amíg a parton cirkáltunk (a negyed egy csatorna két partján húzódik, az a város egyik legszebb része, és nem a lányok miatt mondom, ez komoly), legalább tíz csajba szerettem bele, hajjh… Meg volt ilyen kontraszt, hogy amíg az Évi a vízen parkoló hattyúknak énekli az altatót, addig öt méterrel odébb a kurvák épp az ipart tolják – ebbe belegondolni legalábbis bizarr. Kurvákon kívül van itt peep-show, sztriptízbár, élő szexshow, meg mittoménmégmi. És persze a negyed dugig van turistákkal, mindig. És ördögökkel is: fél percenként hallod, hogy valaki a füledbe súgja hogy (labamba) cocaine? Ecstasy? Véresszemű dílerek cirkálnak folyamat, gyenge lelkekre vadászva. A teljesen romlott és gyönyörű központon kívül kicsit belekóstoltam a külvárosba is, Gyula egy koliban lakik a város északkeleti részén. Szuper, hogy ide is eljöhettem, ez a környék is szép, csak persze sokkal tágasabb, egyszerűbb, és ez „lélegzik”. Csendes, nyugis, semmi stressz – ideális terep, ha ebben a városban akarsz letelepedni, és meg akarod úszni ép ésszel. Én megúsztam, reggel meg gyűrötten, de mosolyogva , és élményekkel állig felfegyverezve gurultam vissza kis városkámba. A’damba visszatérek még, a félév során minimum háromszor. Először a Dávid ruccan át Jönköpingből pár csikánóval (legalábbis ez a terve), aztán novemberben Sigur Rós koncert, amin tuti meg fogok halni, végül kegyetlenül fontolgatok egy itteni szilvesztert. Nektek meg azt mondom, hogy legalább egyszer az életben gyertek el ide, mert ennyi szépet és ennyi romlottságot sehol másutt nem láttok egy helyen. Amszterdam rád mosolyog, a keblére ölel, megmérgez, ledarál, és olyan spacecake-et süt belőled, hogy még te veszed megtiszteltetésnek, hogy kivégzett. Amszterdamtól beszarsz, az fix.