tot ziens.

mindenki elment már, itt maradtam egyedül. na jó, nem teljesen egyedül, mert Johnny, az ecuadori gitárhős még mindig itt lebzsel a nőjével, de ő más tészta, nem erasmusra jött, hanem letelepedni. az elmúlt hét a búcsúzás jegyében telt, kedden lelépett a teljes lengyel társaság (tehát azóta gyakorlatilag magány van, mert kedvenc idióta szobatársam, Maciek is lengyel), csütörtökön Martina, a cseh csaj, meg Carles, a katalán csóka; tegnap útra kelt Andy, aki angol, ma pedig dobbantott Chrissy is, aki viszont német. az elmúlt két napot jómagam úgynevezett powershoppinggal töltöttem, azaz nyargalásztam a városban fel-alá karácsonyi ajándékokra, tipikus holland mütyürökre vadászva. jelentem, végeztem. és most nem tudom hova legyek. az oké, hogy pár perc múlva lemegyek búcsúzni Johnnyéktól is, mert ők ellépnek szülőkkel vacsizni és valószínűleg meg sem jönnek már. az is oké, hogy utána pakolni kéne - és basszameg úgysem fognak a cuccok elférni a bőröndömben, ziher - na de mi lesz aztán? igazán nem akarom az emo felé hajlítani a blog profilját (nem mintha olyan nagyon fontos lett volna ez a "hír-adó") de azt tudnotok kell, hogy rohadt érzés. úgy elbúcsúzni cimboráktól, hogy tudod: sosem találkoztok többé. persze, ígéretek, "meglátogatlak, te meg always welcome vagy az én otthonomban" és ez mind őszinte meg szívből jövő, de közben tudod, hogy ilyen úgysem lesz. és rohadt érzés itthagyni ezt az észbontó várost is, ami második otthonommá vált. hozzáidomultam, ismerem és nem akarok elmenni innen. másrészt már annyira hiányzik mindenki Magyarországról, hogy maradni sincs szívem. ha lehet egy jó tanácsom: sose menj erasmusra. egyik feled otthagyod, örökre.

tervek ha változnak

Hölgyek, urak, idén sem voltam jó. Olyat ígértem, amit nemtörődömségem folytán nem tudtam betartani - na nem kell semmi tragikusra gondolni, most csak a blog totális elhanyagolása miatt szabadkozom. Majd' három hete nem írtam semmit, az utolsó értelmes postom meg pláne a vaskorban született még. Hovatovább nemcsak, hogy nem írtam semmiről, de még ráadásul masszívan le is szartam az oldal pimpelésére szövögetett terveket. Hát evvan, úgy tűnik én már nem változom - de az azért csúnya lenne, ha így, félbehagyva küldeném sírba ezt az egészet, úgyhogy írok valami közérdekűt. Hamarabb otthon leszek, mint gondolnátok. Ugye úgy volt, hogy szilveszter - Amszterdam - butulás, jan. 3-án meg haza. Sajnos a cimbim, aki kiugrott volna ide, lefújta az akciót, tőzsdekrachra hivatkozva - ez pedig azt jelenti, hogy 21-ére foglaltam busz(ójee)jegyet. Karácsony otthon, szilveszter Pécsen. (még jelentkezem addig)

magyar vagyok, meg turista

mingyár megjönnek a tesómék egy liter szilvapálesszel (made in Nagykanizsa), pár szál kolbásszal, némi sütivel meg remélhetőleg egy demizson borral. nagy az öröm, normálisabb bejegyzések meg később.

katonadolog

Ma van öt éve, hogy bevonultam. Öt évvel ezelőtt olyan hat hónap vette kezdetét az életemben, amikor többet szoptam, mint szívtam, amit meg szívtam, az is szigorúan Szofi volt. Minden nap parancsszóra keltem fél hatkor, reggel-este a körlet kövét mostam, fáztam, éhes voltam és egész végig bociruhában kellett bohóckodnom egy isten háta mögötti laktanyán. Most meg, öt évvel később, itt püfölöm a klaviatúrát fél kontinenssel arréb, szabad vagyok, mint a madár, és jó dolgomban azt se tudom, mit csináljak. Ott minden beton volt, szögesdrót, és fegyver. Itt minden szép, színes, és mesés. Durva belegondolni, hogy az ember milyen helyekre képes elcipelni magát...

képek

mikor már azt hittétek, hogy nem, akkor de. kattingattam párat az elmúlt időszakban, és mivel leszarom a képek beillesztését, így egyben kapjátok meg az eddigi adagot. ímé: http://picasaweb.google.hu/btiszai/ enjoy és feel free to comment.