2008. november 11., kedd

katonadolog

Ma van öt éve, hogy bevonultam. Öt évvel ezelőtt olyan hat hónap vette kezdetét az életemben, amikor többet szoptam, mint szívtam, amit meg szívtam, az is szigorúan Szofi volt. Minden nap parancsszóra keltem fél hatkor, reggel-este a körlet kövét mostam, fáztam, éhes voltam és egész végig bociruhában kellett bohóckodnom egy isten háta mögötti laktanyán. Most meg, öt évvel később, itt püfölöm a klaviatúrát fél kontinenssel arréb, szabad vagyok, mint a madár, és jó dolgomban azt se tudom, mit csináljak. Ott minden beton volt, szögesdrót, és fegyver. Itt minden szép, színes, és mesés. Durva belegondolni, hogy az ember milyen helyekre képes elcipelni magát...

Nincsenek megjegyzések: